„…Óriási szerencsénk volt, hogy olyanok taníthattak, akikre emberileg és szakmailag is fel tudtunk nézni."
Dániel Kameraman alapszakunkon végzett. Filmjei számos fesztivál programjában szerepeltek, többek között a 2017-es Pázmány Filmfesztiválon, az 5. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon vagy a 20. Faludi Filmszemlén.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
A filmezésen belül mindig is a képpel való fogalmazás érdekelt. Valahogy kezdettől fogva, amikor egy gimnáziumi szakkörön mozgóképpel foglalkoztunk, látszott, hogy én a mesélés módjához szólok hozzá legszívesebben, így hamar kialakult, hogy az operatőr feladatai állnak hozzám legközelebb.
Miért ezt a szakot választottad?
Egyrészt azért, mert a filmezésen belül egyértelmű választás volt az operatőr, legalábbis ami egy kívülálló számára kiderül a filmkészítésből. Másrészt, mert szerintem ennek a szakmának a tudásanyaga jobban átadható, mint mondjuk a rendezésbeli ismeretek. Egy jó operatőr a dramaturgiába és a technikai háttérbe is belelát, így szerintem érdemes egy ilyen komplex dologba belevágni iskolai keretek közt.
Mi inspirál?
Szerintem sok olyan téma és hangulat van, amit filmben még nem dolgoztak fel. Amikor rátalálok egy ilyenre, mindig lázasan elkezdem keresni, hogy hogyan lehetne a film nyelvére lefordítani.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Talán másodévben a stílusgyakorlat. Makk Károly és Tóth János Szerelem című filmjét választottam, mint féléves tanulmány. Jó élmény és nagy fejlődési lehetőség egy nagy mű másolása, nem véletlenül volt ez kialakult gyakorlat a művészettörténetben. Több ilyen feladatot is érdemes lenne megcsinálni, bár ez pont olyan, amivel az ember egyénileg is kísérletezhet. Ezen kívül nagyon szerettem még elsőévben, hogy voltak hetente elkészítendő, kis fakultatív etűdjeink. Ezekből minden elkészítettem, mert éreztem, hogy mennyire jó rendszeresen új típusú, apró feladatokon gyakorolni.
Mi volt a diplomamunkád?
Nagy Ákossal, egy nagyon tehetséges mesterszakos hallgatóval szerettünk volna közösen dolgozni egy kisjátékfilmen. Ő írt egy forgatókönyvet, ami a szemem előtt alakult, és hosszú idő óta azt láttam rajta, hogy pont olyan film lehet belőle, amilyenekben dolgozni szeretnék, és amihez alkotótársként hozzá szeretnék tenni.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Főleg szakmai példákkal a tanáraimon keresztül. Óriási szerencsénk volt, hogy olyanok taníthattak, akikre emberileg és szakmailag is fel tudtunk nézni. Az ő hatásukra aztán egy ugyanennyire fontos dolog is kialakult: olyan osztályközösségünk lett, ami szerintem egyedülálló, kimondottan erős barátságokkal és megbízható szakmai kapcsolatokkal.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Ez nehéz kérdés, mert a szakunk sajnos megszűnő szak, az utánunk következők az utolsók (utódszak: Képalkotás / mozgóképkultúra és média szakirány – szerk.) Más szakokra annyira nem látok rá, úgyhogy sajnos tovább kellene irányítanom valaki máshoz, aki hozzám ilyen kérdéssel fordul.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Meg kell szokni a gondolatot, hogy 19 évnyi folyamatos tanulás után valami teljesen más következik. Szívesen tervezgetem a közeljövőt.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Nagyon sok kimondottan stresszes vizsgahelyzetben voltam már életemben, szóval nem volt annyira megterhelő, mert végre egy olyan anyaggal tudtam egy bizottság elé állni, amiben a jelenlegi tudásomnak megfelelő munkát végeztem. Persze az ő szakmai színvonaluktól mi még nagyon messze vagyunk, de jó érzés nekik megmutatni, hogy hol tartunk.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Bár most kapunk egy diplomát, és a három év alatt tényleg nagyon széles alapokat adtak nekünk, még rengeteg tanulnivalónk van. Meg kell találni egy helyes arányt, hogy alkotó emberként kerüljünk be a szakmába, és közben nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ez a választott munkánk, amiből fent kell tartanunk magunkat, később esetleg családunkat. Ahhoz, hogy később ez a kettő egyszerre teljesülhessen, most nagyon szorgalmasnak kell lennünk.
